Mindennapi kenyerünk: avagy a magyarok kenyerének, kenyérünnepének rögös története…

A kenyér szó az újkori magyar köznyelvben a magas, erjesztett kenyeret jelenti. A régi magyar kézimalom teljes őrlésű lisztet adott, és a kenyeret kovásszal készítették.

Kövi Pál írja: “A kovászt Anyám nagyanyámtól kapta amikor férjhez ment, és önálló háztartást kezdett. Nagyanyám pedig dédanyámtól, és ez így ment a maga rendjén vissza a messzi századokba.”

A kovász magában hordozta a család múltját, jelenét és jövőjét. A magyar ember “élet”-nek nevezi a búzát, és a belőle készült kenyeret.

De a búzának is több fajtája volt: tönköly, tönke, alakor, kamut, durum.

A népi táplálkozás ösztönösen megoldotta az aminosavak komplettálását. Kalács készítésekor a gabonához tejet adtak, a puliszkához túrót, de a burgonyás kenyér is megfelel a komplettálás elvének.

Nemcsak a paraszti rétegekhez tartozó családok, hanem az értelmiségi családok is a XX. század közepéig maguk sütöttek kenyeret.

Még én is emlékszem, gyerekkoromban édesanyám is sütöttt kenyeret, több darabot egyszerre.

Volt egy fateknőnk, ebbe dagasztotta be a tésztát, majd sütőben sütötte ki. Sajnos ma egyre silányabb minőségű kenyereket árulnak.

A háziasszonyok egyre gyakrabban visszatérnek ehhez az ősi szokáshoz, a kenyérsütéshez. Még ha fehérlisztből készül is, még az is jobb, mint az adalékokkal teli, kenyérnek nem mondható bolti társai.

A lepénykenyér megelőzte az erjesztett kenyereket.

Ez nem más, mint lisztből, vízből és sóból gyúrt tészta, amit 3-5 mm vastagságúra kinyújtva sütnek, és kihűlés után megkeményedik.

Ezt a kovásztalan kenyeret leggyakrabban sütőkövön, vagy nyílt tűzhelyen hamuval-parázzsal letakarva sütötték.

Ez a hamuban sült pogácsa. Ismerős a népmeséből?

A szegény fiúk tarisznyájába mindig került belőle.

Facebook Hozzászólások
cms

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.