Magyar gyarmatot rejt a Jeges-tenger: megdöbbentő történelmi titok

Az északkeleti átjáró meghódítására indult egy 24 fős legénység 1872-ben, Ferenc József császár parancsára.

Céljuk az volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia számára ismereteket szerezzenek a Föld leggyilkosabb vidékéről, ahol ember azelőtt csak elvétve járt.

A Tegetthoff legénysége azonban hamar rájött, lehetetlenre vállalkoztak, a Jeges-tengeren áthaladva hajójuk a jég fogságába esett, és közel két évig sínylődtek a zord vidéken.

A legénység tehetetlen volt: a lassan mozgó jégmező egyre csak észak felé vitte őket, amely ellen nem tudtak semmit sem tenni.

Dinamittal próbáltak utat vágni maguknak, de hiába.

Reménytelennek tűnt a helyzetük:

A tavaszi olvadást hiába várták, ezért megpróbáltak a túlélésre berendezkedni. Jegesmedvére vadásztak – összesen hatvanat öltek le – és fókára.

Másfél évi kínszenvedés után legnagyobb döbbenetükre elérték az utolsó olyan területet a kontinensen, ahol korábban európai ember még nem járt, ezért elkeresztelték Ferenc József-földnek.

Mint utóbb kiderült, ez egy 192 szigetből álló terület, az északi-szélesség 81. fokánál terül el.

Mivel útjuk semerre sem volt, a tengerészek elnevezték valamennyi kis területet, amit tudtak, a szirtek, szorosok javát mind a Monarchiára utalva nevezték el.

Egy nagyobb szigetcsoport az expedíció egyik szponzora után Zichy-föld lett, de Hungária-öböl, a magyar felfedezőre utaló Vámbéry-szigetcsoport, az akkori főpolgármesterről elnevezett Ráth Károly-hegyfok, és Budapest-fok is.

Utóbbit a felfedezők úgy írták le, hogy 900 és 1500 méter közötti magasságú jéghegyek köréből nyúlik be a tengerbe, de később kiderült, hogy ez csak a káprázat szüleménye, optikai csalódás volt – a Budapest-fok ilyen körülmények között nem létezett.

A legénység csodával határos módon hamarosan megmenekült: elhagyták a Ferenc József-földet, szánkókkal és csónakokkal felszerelkezve délnek indultak.

Óriási szerencséjükre orosz halászokkal találkoztak, akik segítettek rajtuk, így közel két év után hazatérhettek.

Noha a Ferenc József-földet sokan ma is magyarként emlegetik, valójában sosem volt az. A huszonnégy ember között egyetlen magyar volt, a hajóorvos, dr. Kepes Gyula. A legénység nagy részét Dalmáciából szedték össze, a közös nyelv pedig az olasz volt.

Ráadásul az útra adott adományoknak mindössze három százaléka érkezett magyar féltől. A gyarmatszerzés fel sem merült a célok között, csupán a tudományos ismeretszerzés gyarapítása – tudható meg az expedícióvezető Julius Poyer beszámolójából.

A monarchiában azonban nagy volt az elégedettség, Johann Strauss zeneszerző még indulót is írt az expedíció vezetőihez.

Noha a Ferenc József-földet a monarchia fedezte fel, meg sem próbálták elismertetni kolonizációs jogukat.

A fagyos területről úgy vélték, sosem fog anyagi hasznot hozni, és örökké a senki földje lesz. A Szovjetunió azonban 1926-ban máshogy gondolta, és lecsapott a területre.

A norvégok akarták, de ugyanúgy jártak, mint a monarchia: a hajójuk elakadt a jég fogságában. Vélhetően ezzel az oroszok rengeteget nyertek, a környező Barents- és Kara-tengerek környéke ugyanis rendkívül gazdag gáz- és olajtartalékokban, amelyek még a mai napig feltáratlanok.

Forrás: Bors

Facebook Hozzászólások
cms

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.