Magyar anyanyelvünk eredete és kapcsolata a sumer nyelvvel: tagadhatatlan bizonyítékok, amiket a történelem eltagad!

A magyar ősszavak között gyakoriak azok, melyek visszafelé olvasva azonos, vagy rokon jelentésűek:

apa, ara, báb stb. Olyanok is vannak, melyek nem teljesen azonos jelentésűek, de hasonló értelmûek: li-beg – bil-leg, perel – replikáz (ebbõl a latin replica), rét – tér stb. Ezek azért nagyon fontosak, mert letagadhatatlanul bizonyítják, hogy sumer-mahgar eredetűek.

Ez a jelenség több évezredes kultúránk érdekes mellékterméke, amely az ékírás, majd rovásírás olvasatából ered.
Egy szemléltetõ példa: sumer DU-LI = dalolni , inverz változata: LI-DU = dalolni (ebből például a német Lied=ének, dal)

Ősszavaink, melyek megfordítva is azonos, vagy rokon jelentésűek…

Egyes állítások szerint a párizsi Sorbonne nyelvészei keresték a világ nyelveiben fellelhető közös õsi szógyököket, etimomokat. Ennek alapján megállapították, hogy:

a mai magyar nyelv 68% ős etimont tartalmaz, a többi nyelv:

mai angol nyelv 4%, latin 5% ,héber 5%, csendes – óceáni nyelvek 7%
indiai munda-khol 9% ,tibeti, szanszkrit 12% ,ős-török, türkmén, ujgur 26%

A magyar nyelvnek közvetlen kapcsolata van a sumérral. A magyar nyelv ugyanis jóval előbb élt és létezett, mint a magyar nemzet, pontosabban mint ahogy a kárpát-medencei magyar birodalom a magyaroknak nevezett népek hazája lett. A magyar ősnyelv ennél sokkal, de sokkal ősibb.

Valójában ezen a területen is (Kárpát-Medence) már régóta magyar kultúrájú népek éltek, amikor a jelen korunkig fennálló magyar államiságot megalapító magyar ősök Árpád fejedelem vezetésével ide érkeztek.

A sumer ékiratos anyag bizonyítja, hogy a kr.e. 4. évezredben a Kárpát-medence – Kaspi -Aral térség és a Tigris-Eufrátesz deltavidék által egybefoglalt háromszögben egynyelvűség volt (a természetes dialektus változatokkal.)

Tehát ez is bizonyíték arra nézve, hogy a magyarság sumér és pre-sumér eredetû nép, nem pedig finn-ugor eredetű. ( Egyes nehezen ellenőrízhetõ források mint pl. Oera Linda fríz hősköltemény szerint, egy magar -sumér papfejedelem nem magar katonai szolgáló néppel i.e. 2000 évvel ezelőtt a gyéren lakott mai Skandinávnak nevezett területre vezette alattvalóit, ennek alapján esetleg kimutatható egy finn- magyar kapcsolat, de ez is inkább a sumér-magar gyökerekre utal vissza.

A sok ezer évig egy területen élő ősnépek nyelve megőrizte az eredeti rokonságot. A nyelvi kövületek előttünk és közöttünk vannak, csak fel kell ismerni és meg kell fejteni. A magyar-magyari nyelv “őskövületei” pedig még olyan helyeken is mindenütt ott vannak, ahol kelta-keleti népek élnek egész Európában.

Az európai nyelvészek szerinti pre-görög és pre-latin nyelvnek kitalált “ősnyelv” melyet a Kr. elõtti másfél-kétezer évben beszéltek, amely még nem volt görög, de már nem volt sumer-akkád, az volt az õsi magyar-magyari nyelv, melyet akkor mórnak (maor,maur,magor) hívtak.

Ennek a magyar nyelvnek volt egyre romló minõségû rokona a pre-latin, melyet a római elõtti idõkben beszéltek és ismertek egészen Attila haláláig.
A magyar-megyer név eredetileg “minõségjelzõ” volt, annak a törzsnek, azoknak az embereknek a neve, akik a Vezér, Fejedelem, Kende stb. udvarát képezték. Azok, akik a vallási, szellemi, kulturális és orvosi tevékenységet végezték.

Ővoltak a magasok, a mágusok, magarok, magyarok-megyerek. E törzsbõl származott az Álmos-árpádi magyar-megyer törzs, melyet nem véletlenül választottak a fejedelmi, azaz a fejedelmet adó törzsnek a Vérszerzõdés alkalmával.

A magyar nyelv a történelmi időkben már igen korán önálló írásrendszerrel rendelkezett, melyet tökéletesen kifejező, mintegy 50 jelből álló rendszer fejezett ki. A ma rovásírásnak nevezett írás nagyon pontosan tudta visszaadni a magyari szavakat, hisz majd minden hangnak több jele is volt. A rovás azonban jellegzetes írás volt, melyet két dolog jellemzett. Először is jobbról balra vésték, rótták,

többnyire fára, bőrre és kőre. Ezt őrizte meg az arab és héber írás is.

A másik jellegzetessége az volt, hogy eredetileg csak a mássalhangzókat vésték le, és a magánhangzókat tudni kellett behelyettesíteni ( pl. f-k-t= fekete). Ez a két jellegzetesség rányomta a bélyegét a magyar nyelvet átvevő népek beszéd- és íráskultúrájára.

A magyari szavakat tehát nem ” egy-az-egyben” kell keresni az utódnyelvekben, hanem az ősi szokásokból, az ősi szabályokból kiindulva.

Kétségtelen, hogy a szkíta/szaka népek közül a legmagasabb szellemi színvonalra a – minden bizonnyal nem földi eredetű tudással rendelkező – sumer-magyar nép jutott. Az akkor még elválaszthatatlan tudás-szellem-hit felszentelt letéteményesei a sumer papok voltak.

A sumer kultúra még ma sem felfogható ” magossága” sok skytha-hun népet megtermékenyített. Testvér népeink írását legáltalánosabban hun írásnak nevezték. Így írtak a skythák, sumerok, magyarok, székelyek, etruszkok, ótörök népek és a hun

népek. A közös írás: a közös eredet, közös történelem bizonyítéka

Mivel a sumer örökséget sokan őrizzük, kifejező, ha testvérnépek családi örökségéről és az örökség családi megőrzésérõl beszélünk.
E családi örökséget a magyarok nyelvükben, szellemükben, kultúrájukban egyéni jellegzetességükben igen jól megőrizték. A magyar nyelv segítségével a sumér írásokat könnyedén lehet olvasni, értelmezni (újabb kutatások, felfedezések szerint ez az ősi egyiptomi nyelvre is igaz egyébként).

A sumer-magyar nyelvazonosság értelmében érthető és indokolt a magyar nyelv hangtani gazdagsága, mely a ma gyar néppel kapcsolatba került “gyenge nyelvű” népeknek nyelvfejlesztő forrása lett. A magyar nyelvet megismerő idegenek mind kiemelik dallamosságát, kifejező erejét, csiszolt stílusát, gazdag szókincsét, gondos nyelvtani szerkezetét.

Facebook Hozzászólások
cms

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.