Indiába került rokonaink, a kusánok: eltitkolt nemzettestvérek a múltból

W. H, Haussig szerint a Kusán Birodalom és a honfoglalás előtti kor magyarsága között vitathatatlan összefüggés van…

Nagyon valószínű, hogy a kusáni uralkodóház régi központja a Zerafsán melletti Kusánia volt.

A 140. év eseményeinek idején itt maradt a Baktriát meghódító tokárok (vagy aszi-k) egy része.

A kusánok azonban a kínai források szerint az öt masszagéta jabgu szövetségébe tartoztak és jelentékeny részt vettek Baktria politikai életében, ahol a Kr. u. I, század elején a politikai konszolidáció új korszaka bontakozik ki. E folyamat élén a kusán jabguk álltak.

Az első “nagy kusán”, Kuzula Kadphiszész Kr. u. 15-ben lép trónra.

Van, ki Kadphiszészt Héraiosz fiának tartja, ami igen valószínű. Kuzula Kadphiszész egyesítette hatalma alatt a baktriai masszagéta tochárok területét és megszüntette a Korezmmel fennálló vazallusi kapcsolatokat, felvette a “királyok királya, nagy megmentő” címet.

A forrásokban semmi utalás sincs Belső- Ázsia északi részének a kusánok által történt meghódításáról, nem tudjuk, hogy K’ang Kiü – Korezm mikor és hogyan olvadt a kusán birodalomba.

Kang Kiü Korezmben megtartotta eredeti területét, továbbá birtokai északi részét, északon tevékeny politikát folytatott továbbra is, de formálisan a kusán birodalomhoz tartozott, mint a régi masszagéta szövetség tagja, csak a vezetőszerep más központra szállott át.

Ilyen módon a Kr. u-i I. százada közepétől kezdve és valószínűleg egészen a II. század végéig a korezmi történelem kusáni korszakáról beszélhetünk. A III. századra Korezm visszaszerzi politikai szuverenitását.

I. Kadphiszész Szogdiána és Baktria egyesítésével vereséget mér a Hindukustól délre uralkodó párthus és szaka királyokra, meghódítja Kasmirt és a Kabul- darja medencéjét, királyságának határait északon Szogdiánától dél felé az Indus felső folyásáig és keleten a Pamírtől nyugat felé Parthia határáig terjeszti ki.

Fia és utóda, Vima Kadphiszész (11. Kadphiszész) Kr. u. 45- 78-ig uralkodott, tovább folytatja a birodalom határainak kiterjesztését és támadást kezd az Indus medencéjében fekvő indo-parthus és indiai görög államok ellen. A kusán birodalom területe délen Benáreszig terjedt.

II. Kadphiszész utóda, Kaniska alatt (Kr. u. 78- 123-ig) a kusán birodalom eléri hatalmának tetőpontját. A kor négy nagyhatalmának egyike lesz és egy sorba kerül Rómával, Parthiával és Kínával. Kaniska hatalmát kiterjeszti és megerősíti Észak-Indiában is. Sikeres háborút folytat Parthia ellen, beavatkozik Kelet-Turkesztánba is.

Kaniska első kísérlete, amely arra irányult, hogy uralmát északkelet felé is kiterjessze, kudarccal végződött. Midőn 90-ben a kínai udvarhoz fordult és megkérte a kínai császárlány kezét, a “Nyugati vidék” helytartója foglyul ejtette a kusán követséget.

Erre válaszul Kelet-Turkesztánban 70 000 főből álló kusán hadsereg jelent meg. Pan Cs’ao, a neves kínai hadvezér azonban tönkreverte a kusánokat, behatolt belső-ázsiai birtokaikra, Fergánába és K’ang-kiüba és Kaniskát (természetesen csak névlegesen) a kínai császár felsőbbségének elismerésére kényszerítette. De Pan Cs’ao ragyogó győzelmei után Kína hatalma Kelet-Turkesztánban teljesen összeomlik. Pan Cs’ao 102-ben, 71 éves korában bekövetkezett halála a kínai államot megfosztotta nyugati érdekeinek legtevékenyebb védelmezőtől.

Kína belső politikai meggyengülése és Kaniska kiküldötteinek a kelet-turkesztáni városállamok királyi udvaraiban kifejtett tevékenysége nyomán, a kelet-turkesztáni királyságok fellázadtak Kína ellen. Lázadásaikat a kusánok szították.

105-ben a királyságok mind kimondták Kínától való függetlenségüket.

107-ben, amikor a felkelők ostrom alá vették a kínai helytartó székhelyét, a kínaiak a tisztséget megszüntették.

123-bar csupán Tun- huangban maradt egy elenyésző, csekély számú, 300 főből álló kínai helyőrség. Kaniska uralmának vége felé Kásgar, Jarkend és Chotan a kusán birodalomhoz csatlakoztak.

Kaniska uralkodását nemcsak hódítások jellemzik. Erőteljes építő tevékenységet fejtett ki. Észak-Indiában sok várost alapított, amelyek egyike, Kaniszpor, mindmáig az ő nevét viseli.

Az ország gazdasági és politikai kapcsolatai messze ágaznak. 99-ben kusán követség látogat el Rómába. Római pénzek kusán földön bőven találhatók. Mint azelőtt és későbben is, a kereskedelmi kapcsolatok összekötő kapcsául kétségkívül Korezm szolgált.

Nagy érdeklődésre tarthat számot Kaniska vallási politikája is. A hagyomány Kaniská-nak tulajdonítja a kezdeményező szerepet a buddhista zsinat összehívásában (Kr. u. 100-ban). Ez a zsinat az északi buddhizmus dogmatikájának megfogalmazásában nagy szerepet játszott.

A kusán uralom Kelet-Turkesztánban több századon át biztosította a buddhizmus ottani vezető szerepét. A kusán birodalomból terjedt tovább a buddhizmus Kínába is. A kínai krónikákból tudjuk, hogy Kr. u. 147-ben a “nagy jüecsik’ országából jutott el Kinába az egyik legfontosabb buddhista mű, az Amitaba szutra és hogy a buddhizmus Huang-Ti császár (147-167-ig) udvarában a kusáni hittérítők tevékenységének eredménye volt.

A kusán korszak a Közép- és Távol-Kelet történelmében a kusáni királysághoz tartozó és hatása alatt álló népek művészi kultúrájának virágkora.

Ebből a korszakból számos építészeti és szobrászati emlék maradt ránk, amelyeket Észak-India területéről, a Kabul-folyó völgyéből és Baktriából, valamint az Oxus mindkét partjáról ismerünk. Ez a művészet a szakirodalomban a Gandhárai művészet nevet kapta. Ez a kusán művészet igen nagy befolyást gyakorolt a Távol-Kelet – Kína, Japán, Indokína, Indonézia – népeinek művészi kultúrájára. Itt a gandhárai iskola hagyományai az egész középkor folyamán fennmaradnak és napjainkig is elevenek.

Tudjuk, hogy a kusáni birodalom viszonylag rövid életű volt. Kaniska utódainak, Huviská-nak és Vászudévá-nak uralkodása után, akik a II. század harmadik negyedében uralkodtak, a közép- keleti antik birodalom mélységes hanyatlásnak indult. A III. században a kusáni uralkodók elvesztették indiai birtokaik jelentékeny részét és hatalmuk csupán a Kábul-Darja medencéjében maradt szilárd.

A korezmi ábécé nagyon közel áll a régi szíriai arameus íráshoz, amely, mint a szíriai írnokokat alkalmazó Achaimenida kancelláriák szokásos írása, az egész Achaimenida- birodalom területén közismert volt. A perzsa ékírást csak ünnepélyes feliratokon használták. Az arameus írás az alapja Irán és Belső-Ázsia különféle ábécéinek. A korezmi ábécé önálló fejlődés eredménye; az Achaimenida- kori klasszikus arameusra megy vissza.

A korezmi nyelv, amelynek maradványai Dél- Korezmben egészen a XIIL-XIV. századig fennmaradtak, rendkívül kőzet áll az oszéthez. Az úgynevezett észak-iráni nyelvcsoporthoz tartozott, amely a régi masszagéták és szkíták keveredése nyomán alakult ki.

A III. század közepe egész Belső-Ázsiában a nagy politikai fordulatok kora. Nemcsak a kusán- birodalom omlik össze.

Ugyanekkor lehanyatlik a parthus Arsakidák uralma is. De azok a III. századi politikai megrázkódtatások, amelyek két belső-ázsiai ókori birodalmat tettek tönkre, a korezmi államot nem döntik romba. Ellenkezőleg, a korezmi állam a III. században kihasználva vetélytársa) gyengeségét, világhatalmi szerepre pályázik.

Forrás: magyarmegmaradasert.hu

Facebook Hozzászólások
cms

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.