Így zsigerelik ki a magyar munkásokat a nagy német multik: erről senki sem beszél, ez botrányos!

A németek szeretik a húst és az alacsony árakat, no meg a spórolást…A kizsákmányolás receptje.

Mindennek az árát a 100 ezer húsipari dolgozó, de elsősorban a 40 ezer kelet-közép-európai, közöttük sok magyar fizeti meg – rabszolga munkával.

Az élelmiszerláncok és lelkiismeretlen nyerészkedők fenntartják a 21. századi rabszolga kereskedelmet, hogy mint mondják, olcsón kerüljön az évi 60 kiló hús a német asztalokra. Petrus Szabolcs, németországi riport-összefoglalója.

A német húsipar központja Alsó-Szászország. A Düsseldorf és Hamburg között elterülő tartományban évi 3,5 millió tonna sertés, 900 ezer tonna szárnyas és 400 ezer tonna marha kerül ki a vágóhidakról.

A legnagyobb a piacvezető Tönnies Wiedenbrück-i üzeme. Két műszakban napi 20 ezer sertést dolgoz fel 1700 alkalmazott. A szakszervezet becslése szerint hetven százalékuk kelet-európai, kölcsönzött munkás.

Az EU 2004-es keleti bővítése után százszámra jöttek létre a postafiók cégek, először Lengyelországban, majd Magyarországon. A 2007-es bővítési hullám után pedig a még olcsóbb Romániában és Bulgáriában. A jól fizető németországi munka ígéretével a mai napig könnyű képzett, vagy még inkább képzetlen munkaerőt toborozni.

Két foglalkoztatási forma létezik. Közös bennük, hogy a szolgáltatások szabad áramlásának uniós elvét használják ki és, hogy a foglalkoztató mindig a kelet-európai fantomcég. (1) A munkavállaló hazájában munkaszerződést köt a kölcsönző céggel, akitől a német húsüzem munkaerőt rendelnek. (2) A német húsfeldolgozó megbízási szerződést köt egy kelet-európai céggel, aki a megbízást saját munkaerejével, a megbízó németországi telephelyén teljesíti.

Mindkét foglalkoztatási forma legális. Az uniós jogot csak az sérti, ha a húsüzem maga alapít leányvállalatot egy másik országban és ez kölcsönöz, vagy köt megbízási szerződést az anyavállalattal.

Dolgozni látástól vakulásig

A munkavállalók hazájukban állnak munkaviszonyban, ennek ellenére a munkavégzés helye szerinti, tehát a német munkaidő-szabályok vonatkoznak rájuk: napi 8 óra heti 2 pihenőnappal és persze a túlóra.

Ami a túlórát illeti: egy nap legfeljebb 12 órás folyamatos munka a maximálisan megengedett, de nem öt napon át. A heti munkával töltött idő összesen 48 óra lehet. A két pihenőnap kiadásával így javarészt heti 48 órát teljesítenek 5 nap alatt az Unió keleti vidékeiről szerződött munkások.

A német sajtó tele a nevük elhallgatását kérő húsüzemi dolgozók beszámolóival a ridegebb valóságról:

„Az éjszakai műszak 3-kor kezdődik. Ritkán érek vissza a szállásra délután fél 4 előtt”

„Hajnali 5-kor kezdesz, este 8 körül érsz vissza, megmosakszol, alszol 5-6 órát, másnap 4-kor felkelés, és kezdheted, előröl az egészet.”

„5 éve dolgozom Németországban. Mindig éjszakai műszakban. Napi 12 óránál soha nem kevesebbet.”

„Utoljára 4 hete volt 1 szabad napom.”

„Dolgozunk, alszunk, eszünk. A hét minden napján.”

„Hétfőtől péntekig 10-12 óra, szombatonként 9-10.”

Éhbérért trükkökkel

A munkavállalóknak nemhogy a túlóráért nem fizetnek, de a munkáltatók többsége még az amúgy is alacsony, bruttó 8,75 €/óra minimálbért is kitrükközi. Számos jogcímen vonnak le a nettó bérből: szállásért, ellátásért, sőt, még a munkaeszközökért is! Utóbbiakkal ennek ellenére spórolnak az üzemekben. Sok helyen például napi egy egyszer használatos gumikesztyű jár. Ha kiszakad, puszta kézzel kell tovább dolgozni. Nem ritka, hogy a munkaközvetítésért is felszámolnak több ezer eurót, amit később a bérből kell törleszteni.

A minimálbér napi 8 órás munkaért havi bruttó 1400 euró. A munkaidő nyilvántartások szerint ennél senki nem dolgozik többet… Ebből lejönnek az adók és járulékok, valamint amit a munkáltató még levon a fent felsorolt jogcímeken. Szerencsés, aki 700-800 eurót talál a borítékban. Egy húsüzemben, amely ellen az alsó-szászországi ügyészség nyomoz, a kelet-európai hentesek nem kaptak többet havi bruttó 600 eurónál.

Mégis folyamatos az utánpótlás. A 600 euró több, mint például a 400 eurós, egyébként nemrég megemelt romániai minimálbér – mondja Sepsi Szabolcs. Az erdélyi fiatalember egy civil szervezet munkatársa. A Faire Mobilität a DGB, a Német Szakszervezeti Szövetség megbízásából tart fent tanácsadó- és segélyirodát a húsiparban dolgozó közép- és kelet-európai munkavállalóknak.

Élet a barakkokban

A szakszervezetek szerint a szálláskiadás a kelet-európaiak foglalkoztatásának legkreatívabb része. A körülményekről sok rémtörténetet olvasni:

„250 euró a szobáért, ahol hatod magammal alszom.”

„Tízen osztozunk 70 négyzetméteren.”

„Nyolcan lakunk a szobában. Szűk a hely, feszült a hangulat. Gyakran van verekedés.”

„Egy kolleganővel kell megosztanom az ágyat, akivel váltásban dolgozunk.”

„Naponta van ellenőrzés. Ha valami tönkremegy, vagy túl magsara van állítva a fűtőtest, büntetést kell fizetnünk.”

„Fűtés alig, az ablakok rosszul szigetelnek. Elektromos radiátort kellett vennünk. Télen havi 140 eurót fizetünk az áramért.”

Az egészségüket is kockáztatják

Az éhbérért nem csak a meg nem fizetett túlmunkát, a rossz munkakörülményeket, a megalázó bánásmódot, a horrorisztikus lakhatási viszonyokat kell elviselni.

A németországi munkára sokaknak az egészsége is rámegy.

Aki napi 12 órát az antibiotikumokkal telenyomott vágóállatokkal dolgozik, kesztyű nélkül érintkezik a vérükkel és belső szerveikkel, nagy valószínűséggel meg fog betegedni.

Az észak-németországi kórházakban ismerik a problémát. A vágóhidakon dolgozókat rizikócsoportba sorolják, és a fertőzésveszély miatt gyakran elkülönítve kezelik.

A kizsákmányolás biztos, a számok bizonytalanok

A helyzetet tovább rontja, hogy a hatóságok nem ismerik a pontos foglalkoztatási számokat.

Nincs statisztikai adatgyűjtés arra nézve, hol mekkora a külföldiek és a megbízási-, illetve kölcsönszerződés alapján dolgozók aránya.

Csak a szakszervezetek becsléseire lehet támaszkodni.

Facebook Hozzászólások
cms

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.