Egy moldvai csángó falu népi növényismerete: közkézen forgó kincs, rengeteg nyavalyából kiránthat

A dolgozatban egy Bákó megyei csángó falu, Csík (Ciucani) népi növényismeretéről közlök adatokat, a teljesség igénye nélkül. A falu Somoska és Felsőrekecsin közelében fekszik, távol esik a műutaktól, nehezen közelíthető meg.

A közeli falvakkal földút köti össze, ez biztonságosan csak gyalogosan vagy szekérrel vehető igénybe. Tömegközlekedési eszköz nem jár a faluba. Ilyen körülmények között a külvilággal való kapcsolattartás igen nehézkes.

Felsőtagozatos iskola, gyógyszertár, orvosi rendelő nincs a faluban. A legközelebbi vasútállomáshoz több mint egy órát kell gyalogolni erdőn keresztül, a legközelebbi város (Bákó) kb. 50 km-re van.

Gyűjtést több ízben végeztem ebben a faluban. Kezdetben a növények azonosításához színes képeket használtam, később aztán élő növényeket is gyűjtve ismételtem meg az azonosítást. Bár az ellenőrző növényazonosítás célja az esetleges tévedések kiküszöbölése volt, a tévedés lehetősége azonban teljes mértékben így sem zárható ki.

Tapasztalataim szerint a növények hasonlóságukkal még a tapasztalt növénygyűjtőket is megtévesztik, így fordulhat elő az, hogy ugyanaz az adatközlő időnként több különböző növényt ugyanazzal a névvel nevez meg.

Amint már említettem, nem áll szándékomban kimerítő anyagot közölni a csíki népi növényismeretről, csak néhány adatot szeretnék bemutatni ebből a tudásanyagból. A bemutatásra kerülő anyagban a leggyakrabban használt növények szerepelnek, ezek legnagyobb részét a gyógyászati célokra használt növények teszik ki.

Ezenkívül tartalmaz még néhány étkezésre, állatétkeztetésre, textíliafestésre és mágikus célokra gyűjtögetett növényt. A gyakorlati célokra gyűjtögetett növények mellett közlöm az azonosított, de gyakorlati célokra nem használt növények listáját is.

A csíki ember – körülményei miatt érthető módon – bármilyen egészségügyi probléma esetén szívesebben alkalmazza a gyógynövényeket és természetes anyagokat, mint a gyógyszereket. Ezek a tőlük idegen gyógyszerekkel szemben könnyen hozzáférhetőek, adagolásuk számukra egyszerübb, a tévedési lehetőség kisebb, hiszen kizárólag olyan növényeket használnak, amelyeket már generációk óta jól ismernek.

A gyógynövények felhasználási módja igen változatos. Alkalmazzák magát a frissen szedett növényt, közvetlenül a beteg testrészre helyezve.

Erre a célra főként a növény levelét, virágát vagy gyümölcsét használják. A növényeket főzetek formájában is felhasználják; erre alkalmas lehet az egész növény, tehát szára, levele, virágja, gyümölcse egyaránt. A főzete-ket tea vagy fürdő formájában alkalmazzák. Alkoholos kivonatot készítenek a magvakból. Füstölik magukat a szárított növényekkel. A gyökereket frissen vagy tartósítva fogyasztják.

A 70-es években a csíkiak nagy mennyiségben gyűjtötték a gyógynövényeket, eladási célból is, az államnak. Ma már csak saját szükségleteiket kielégítő mennyiségeket gyűjtenek. A virágos növényeket virágzásuk idején, a gyümölcsöket beérésük után szedik; főként szárítással és aszalással tartósítják őket.

Az adatközlőim 15-80 év közötti nők voltak. Növényismeretük változónak bizonyult: a fiatalabbak inkább csak felismerik a növényeket, a hatásukat, felhasználási módjukat még vagy már nem ismerik. Az idősebb adatközlők tudásanyaga mind mennyiségi, mind gyakorlati ismeretek szempontjából sokkal gazdagabb.

A növényeket betegségek, illetve a nekik tulajdonított hatás szerint csoportosítottam. Azokat a növényeket, amelyeket hivatalosan is gyógynövényként ismernek el, a dolgozat végén szereplő növénylistán csillaggal jelöltem meg.

A REUMA okozhatja a csíkiaknak a legtöbb kellemetlenséget, mert a legtöbb növényt e betegség gyógyítójaként nevezték meg. Úgy tartják, hogy hetvenhétféle reuma, vagy ahogy ők nevezik, vesztés van, és ahhoz, hogy ezek elmúljanak, kilencvenkilenc féle gyógynövény főzetében kell megfürödni. A reuma kezelésére főként /eredőket ajánlanak. A betegség kezelésében a következő növényeket tartják hatásosnak: csileán: csalán (Urtica dioica), a rosztopászkámk nevezett vérehulló fecskefű (Chelidonium május), a coada caluluinak és fentőfímek nevezett mezei zsurló (Equisetum arvense), káptalan: acsalapu (Petasites officinalis), timény dudó: papsajtmályva (Malva vulgaris), hét adástól való dudó: veronika (Veronica officinalis), romanita: orvosi székfű (Matricaria discodea), pui virág: kukorica virága (Zea mays), hintő rontó: varjú bogyó (Empetram nigrum), pézsma: búzavirág (Centaurea cyamus), kánya harangvirág (Campanula rapunculoides), dió(fa) levele (Juglans regia), minta: lómenta (Mentha longifolia), pelin: fehér üröm (Artemisia absinthium). Tehát ezek azok a növények, melyek főzetéből ajánlott fürdőt venni.

Ezeken kívül még van néhány növény, amelyet közvetlenül a fájó testrészre helyezve alkalmaznak. A tormát (Armoracia lapathifolia) megreszelik, a reszeléket egy textil segítségével a fájó részre kötik.

A matraguna: nadragulya (Atropa belladonna) tövét a tormához hasonlóan alkalmazzák, megtörik és a beteg részre helyezik. Hatásosnak tartják még a. paradicsom (Solanum lycopersicum) szárát és levelét, ezt is az előzőekhez hasonlóan alkalmazzák.

Ezeken kívül még alkalmaznak egy petróleum, zöld dió, kukoricaüszög keveréket. A recept a következő: 16 zöld diót négybe kell vágni, egy kukoricaüszköt (Ustilago zeae) megszárítanak és a diókkal együtt beleteszik egy liter motorinába. Néhány napig állni hagyják a keveréket, majd ezzel kenegetik a fájó részeket.

TÖRÉSEK esetén a növényeket a törött és megdagadt testrészre helyezik. Erre alkalmas a kurkánpitty: lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium), az utilapi: széleslevelű útifű (Plantago major), lándzsás útifű (Plantage lanceolata) levele, a fekete nadálytő (Symphytum officinale) töve. Testül való dudának nevezik a libapimpőt (Potentilla anserina), ezt megtörik és rákötik a törött testrészre, de ugyanezt alkalmazzák a megrepedezett sarok kezelésére is. Az atraceh: fecsketárnics (Gentiana asclepiadea) péppé főzik, és ezt helyezik a törésre. Alkalmasnak tartják továbbá a háztetőmohát (Syntrichia ruralis) és az ezüstmohát (Bryumargenteum), amelyet a törött, megdagadt részre kell rákötni.
IZOMGÖRCS jelentkezésekor két növényt használnak: az egyik a dió(fa) levele (Juglans regia), a másik az orbánc dudának nevezett fűzlevelű peremizs (Inula salcina). Mindkettőből fürdőt készítenek.

A SEBEK gyógyulását a sérült részre helyezett anyagokkal próbálják siettetni. A leghatásosabbnak a katángot: katángkóró (Cichorium intibus) tartják, a virágját bedugják a süléstől vagy vágástól keletkezett nyílásba. A macskavirágnak: pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis) ugyancsak a virágját kell a sérült felületre ráhelyezni.

A réti imolát (Centaurea iacea) és a vadrezedát (Reseda lutea) is jónak tartják hránáknak, bekötni véle. kféregfarkú dudának nevezett közönséges cickafarkból (Achillea millefolium) főzetet készítenek, és azzal borogatják a sebeket.

A BÍBONÁnak nevezett kelések, gyulladások gyógyítására külsődleges kezeléseket alkalmaznak; vagy magával a növénnyel, Vagy annak valamilyen főzetével borogatják a beteg testrészt. Ilyen jellegű betegségek esetén úgy tartják, hogy jó az utilapi (Plantago major és Plantago lanceolata) levelét rátenni a fájó részre.

A gyakran megjelenő kelések kezelésére az erdei aranyvessző (Solidage virga-urea) teáját ajánlják. A nyakon keletkező nagy pokoltól, bíbonától való a kurkánpitty: lapulevelű keserűfű (Polygonum lapathifolium) levelei. A talpa gástiit: gyömbérgyökér (Geum) előbb megtörik, aztán megfőzik, majd az így keletkezett pépet kötik rá a kelésre. A plescalita dudót: mezei varfű (Knautia arvansis) megfőzik, ebben a főzetben kell megfüröszteni, illetve ezzel kell borogatni a bibonát, furunkulust. Ezek közül a legerősebb hatásúnak tartott kurkánpittyct használják a leggyakrabban. Ez a legcsúnyább, kutyacsecsnek nevezett bibonát is elmulasztja a csíkiak tapasztalata szerint. Ez a fajta bíbona a kutya által kinyalt, de jól ki nem mosott edényből való ételfogyasztás miatt keletkezik az emberen.

A lábon keletkező bíbonára, az orbáncra az orbánc dudának nevezett füzfalevelű peremizs (Inula salicina) levelét teszik rá. A pokolvar nevű kelés ellen a leghatásosabb a kender (Cannabis sativa). A fejbőrön keletkező sebeket a plescalita dudó: mezei varfű (Knautia arvensis) virágjának, kékkőnek és tejszínnek a keverékéből készített péppel orvosolják.

A kukoricacsutka (Zea mays) hamvának és kékkőnek a keverékével gyógyítják azt a fajta bibonát, ami megyén kereken. Az udma nevű bíbonára méhviasz és hagyma keverékét kötik rá. Ez a keverék állításuk szerint a töves bibonát is kiszedi, és amelyik terül el, azt is. A nagy felületen elterjedő kiütésekre a naprafordulónak nevezett napraforgó (Helianthus annuus) levelének és kékkőnek a keverékét teszik. A keverés előtt a levelet természetesen apróra vagdalják.

A nagy bíbonák kezelésére jónak tartják még a hagymát (Allium) és a fokhagymát (Allium sativum), a csíkiak szerint ez kihozza a bíbona mérgét.
SÜLÉSEK kezelésére étolajat használnak, valamint egy gombafélét, a lópaszagónak nevezett óriáspöfeteget (Calvatia maxima). Ez utóbbinak a pora mind a vágástól, mind a süléstől keletkezett sérülést gyógyítja, a sérült felület nem nedvesedik be tőle a csíkiak tapasztalatai szerint.

KIÜTÉSEK, SZEMÖLCSÖK kezelésére nem azokat a növényeket alkalmazzák, amelyeket a bíbonák esetében. Az ebsemeregnek nevezett bőrbetegség jelentkezésekor a kutyavirágot: fehér tündérrózsa (Ninphae álba) alkalmazzák. Másfajta kiütés esetén bódító barabolyból (Chaerophyllum temulum) készült fürdőt használnak.

Semerektől, amik mutálódnak, és szemölcsök ellen a rosztopászkának nevezett fecskefuvet (Chelidonium május) tartják a leghasznosabbnak. A pattanásszerü kiütések ellen pedig pojarnitáböX: orbáncfű (Hypericum perforatum) készült tea és kékkő keverékét alkalmazzák.

8. EMÉSZTÉSI ZAVAROK, GYOMOR-, MÁJPROBLÉMÁK- a belső szervek rendellenes működését teák fogyasztásával próbálják orvosolni, alhtasuk szerint sikeres módon. Emésztési zavarok esetén a következő növényekből készült ceaiokat, teákat fogyasztják: útifű (Plantago major es Plantago lanceolata), romanita: orvosi székfű (Matricaria ehamomilla), papadia: gyermekláncfű (Taraxacum officinale) Sárgaság ellen a straita ciobanuluit. a pásztortáskát (Capsella bursa-pastoris) ajánljak, de alkalmaznak még más anyagokat is. Hasznosnak tartják a csalangyökeret, a Szűz Mária virága nevű sárga színű növényt, amelyet nem sikerült azonosítanom.

Ezeken kívül a sárgaság ellen még hatásosnak tartjak az ember, vizelet fogyasztását is, a beteg fogyaszthatja akár a sa-látjat akar a másét. Ugyancsak a sárgaság gyógyítására van egy különleges eljárásuk: egy aszalt szilvába kilenc darab emberi vagy disznótetüt esznek elot), mindezt úgy kell megtenni, hogy a beteg ne tudjon róla Meg kell vele etetni, majd megmondani, hogy mit evett, ez annyira meg-lanytatja, hogy kiveti a sárigságot. A cickafark (Achilleum millefolium) ozeterol azt tartják, hogy a legelőrehaladottabb állapotban lévő gyomor-tekelyt is képes rendbe hozni. Hasmenés esetén murkot (Daucus carota) és rizst főznek össze, vagy akáclevél (Robinia pseudo-acacia) és fűzlevél (Sahx) keverékéből készült teát isznak.

Nagyon erős hasmenéskor (tartatás vervel fosástól vérvei) 1-3 szál cintóriából: északi kakukkfű thymus serpyllum) készített teából kell egy csészével elfogyasztani állításuk szerint a hatás azonnali. Székrekedés esetén olajat: unt de lemn togyasztanak. Májproblémák esetén a porcsfű: madárkeserűfü (Poligonum aviculare) teáját is fogyasztják.

Bélcsavarodás jelentkezésekor reszelt .etek (Raphanus) és ecet keverékét fogyasztják meleg máléval (puliszka) ez kitakarítja a beteget. A gyermekláncfűből készítenek egyfajta édességet, amely szerintük a májnak is jót tesz. Az elkészítés módja- 100-150 gyermekláncfű (Taraxacum officinale) virágját összefőzik’ cukorral (zanarkaval), addig főzik, míg mézszerű anyag keletkezik. A későbbiekben ugy fogyasztják, mint a mézet.

Hasfájás esetén a hagymát (Allium) megtörik és rákötik a hasfalra A csíkiaknak gilisztahajtásra is több módszerük van. Hatásos szerintük a cukorra csepegtetett petróleum, gyermeknek, felnőttnek egyaránt Egy másik: recept szerint édes tejbe fokhagymát (Allium sativum) kell tenni Mim hagyják néhány órát, majd leszűrik és a tejet elfogyasztják Egy másik recept szerint bodzafát (Sambucus) kell tejjel együtt felforralni és el-logyasztani.

9. A VESE megbetegedéseit cseresznyeszár (Cerasus avium) és a frunza de mesteacánnek nevezett nyírfalevél (Betula) teájával gyógyítják.

Ez utóbbi különösen akkor hatásos, ha május elsején szedik. Állításuk szerint egy háromnapos keserű cseresznyeszár- és nyírfalevélkúra kioldja a vesekövet. Ha valakinek véres a vizelete, akkor petrezselyem- (Petroselinum crispum) teát kell fogyasztania. A gyakran odavizelő gyermeknek puihajból: kukoricahaj (Maydis stigma) készítenek teát.

A SZÍV rendellenességeit a cintóriának nevezett északi kakukkfűből (Thymus serpyllum) készült teával, a zsügomba virágnak nevezett piros keltike (Corydallis cava) apró, a burgonyáéhoz hasonló gumóival gyógyítják. Ez utóbbiból az előírásszerint kilenc darabot kell bevenni a gyógyuláshoz. Szüfájás esetén jónak tartják a csombort is (Thymus vulgaris), megtörik, vízbe teszik és megisszák.

A TÜDŐ megbetegedéseinek a gyógyítására alkalmasnak tartják a martilapuból (Tussilago farfara), a gyermekláncfűből (Taraxacum officinale), valamint a kányavirágnak nevezett madárberkenye (Sorbus aucuparis) begyéből készült teát. Hatásosnak tartják a madárberkenye bogyóinak a levéből és mézből készült keverék fogyasztását is, ebből reggelente egy kanállal kell bevenni.

Mellkasi fájdalmak esetén az utilapi (Plantago major és Plantago lanceolata) levelét helyezik a mellkasra, de hasznosnak tartják főleg fulladásos tünetek esetén az olajjal megkent káposztalevél (Brassica oleracea) mellkasra való helyezését is. A frissen szedett fenyőrügyből (Pinus sylvestris) és cukorból szirupot főznek, majd leszűrik és tizennyolc napot állni hagyják. Tüdőfájdalmak és fulladásos megbetegedések esetén használ. Jónak tartják még a retket (Raphanus), szirópol készítenek belőle oly módon, hogy kivájják a retek közepét, mézet tesznek bele. A retek alján kicsepegő folyadékból kell egy-egy kanállal bevenni.

KÖHÖGÉS csillapítására a következő növényekből készült teákat használják: orbáncfű (Hypericum perforatum), gyermekláncfű (Taraxacum officinale), kukoricahaj (Maydis stigma), cickafark (Achillea millefolium), salcám: fehér akác (Robinia pseudo-acacia). A szamárköhögés gyógyítására a legalkalmasabbnak a fekete bodza (Sambucus nigra) teáját tartják. Fulladásos köhögés ellen a szorulástól való dudának nevezett borsfüvet (Clinopodium vulgare) használják.

A kicsi gyermek köhögését utilapiból készített (Plantago major és Plantago lanceolata) teával és sziruppal csillapítják. Krónikus fulladásos köhögés esetén közönséges Ínfűből (Ajuga arvensis) készült fürdővel gyógyítják a betegséget. Ezeken kívül teát készítenek még zabból (Avena), fekete levelű mogyoróból (Corylus avellana) és a kerek csipkének nevezett mezei iringóból (Eryngium campestre).

A FEJFÁJÁSt növényekből készült borogatásokkal és füstöléssel szüntetik meg. Borogatás formájában alkalmazzák a palack dudának is nevezett pásztortáskát (Capsella bursa pastoris): megtörik a növényt és egy ruhadarabra helyezve bekötik a beteg fejét. Erős fejfájás esetén kenderrel (Cannabis sativa) füstölik magukat. Egy nagyobb ruhadarab alatt meggyújtják a megszárított növényt, és a füstjét belélegzik. Ezenkívül még borogatáskánt alkalmazzák a zellert (Alpium graveolens) és a leostyánt, mindkettőt megtörik és rákötik a fejre.

A FÜLFÁJÁSt a következő növényekkel orvosolják: a kőrózsát (Saxifraga sarmentosa) megtörik, kifacsarják, és a fülbe belecsepegtetik. Ez állítólag még a halláskárosítást is javítja. Egy másik gyakran használt növény a karalábé (Brassica oleracea varbotrytis), ezt ők csókarépának nevezik és felkötik a fültőre fülfájás esetén. Hasonló módon hasznosítják a burgonyát (Solanum tuberosum): ha megdagad a nyaka valakinek, valószínűleg ezt kötik a fültőre mumpsz esetén.

15. FOGFÁJÁS ÉS A SZÁJ BETEGSÉGEI ellen a következőket használják: Erős fejfájás esetén kenderrel (Cannabis sativa) és a Szent Antal máknak nevezett halovány aszattal (Cirsium oleraceum) füstölik meg magukat. Ugyancsak fogfájás csillapítására használják a besikés dudónak nevezett körömvirágból (Calendula officinalis) készült teát, amellyel megvontassák (öblítik) a fogakat.

A Szent Antal tűzinek nevezett foggyulladást csipkéből: mezei iringó (Eryngium campestre) készült pépes főzet arcra, fogra való rákötésével próbálják megszüntetni. A besina porculuinak nevezett maszlagos nadragulyából (Atropa belladona) a ben ne található piros gyöngyöket használják fel, ezt helyezik a fájó fogra. A bába bélesből: erdei mályva (Malva sylvestris) készült teával megvontatják a fogakat.

A nezsit dudónak nevezett bolondító beléndekkel (Hyoscyamus niger) megáburáltatják (gőzölik) a fogakat. A hámiásnak nevezett szájbetegséget, melynek tünetei, hogy kidagadnak az ajkak és megtarkul a bőre, csalánteával (Urtica dioica), valamint parlagi madárhúr (Cerastium arvense) és réti madárhúr (Cerastium fontanum) főzetével gyógyítják. Sebes ajakra a plescalita dudából: mezei varfű (Knautia arvensis) készült teát ajánlják. A lyukas fogra, ha fáj, hagymát (Allium) tesznek.

16. A SZEM gyógyítására alkalmas növények közül csak a vakság kezelésére használtakat említették. Ha kicsi gyermeknek nem nyílik ki a szeme, akkor a szánka dudának nevezett sárga tárnics (Gentiana lutea) teájával mosogatják a beteg szemet. Adatközlőim állítása szerint jó a vakoknak megmosni a szemeiket a magas vagy csipkés bóterjánnak nevezett erdei mácsonya (Dipsacus fullonum) levelei közé gyűlő folyadékkal. Ezenkívül hatásosnak tartják a káposztamaggal (Brassica oleracea) való füstölést.

A NŐI BAJOK orvoslására is növényi teákat, fürdőket és egy alkoholos kivonatot használnak. Erős, rendellenes vérzés esetén a kék vitéznek nevezett mezei szarkalábból (Consolida regalis) és a bóterjános burjánnak nevezett apró bojtorjánból (Agrimonia eupatoria) vagy közönséges párlófüből (Agrimonia eupatoria) készített teákat fogyasztják. A kék vitéznek csak a virágját hasznosítják, a bóterjános burjánból pedig csak nagyon kevés kell (max. 3 szál). Ugyancsak vérzések (hemoragia) esetén készítenek teát a talpa gástiinek nevezett gyömbérgyökérből (Geum urbanum). Fehérfolyás esetén alkoholos kivonatot készítenek a sárga fagyöngyből: fakin (Loranthus europaeus), valamint a gyöngyös dudának nevezett egynyári székfűből (Mercurialis annua).

Augusztusban szedik a magvakat és a gyöngyöket, mindkettőt megtörik, átszűrik egy gyér vásznon és pálinkába teszik. Az arány: 100 g mag/l 1 pálinka. Egyszerre csak egy pohárkával kell megigyon a beteg. Ugyanilyen esetekben használják a Szentjános virágjának nevezett mezei zsálya (Salvia pratensis) fehér változatának a teáját, valamint az orvosi somkórót (Melilotus officinalis). Felfázásos megbetegedés esetén vagy szülés után ajánlják a menta (Mentha), orvosi székfű (Matricaria chamomilla) és diólevél (Juglans regia) keverékéből készült fürdőt.

ABORTIV SZERként két növényt említettek: az egyik az oleander (Nerium oleander), ennek a leveléből főznek teát. A másik a Szűz Mária tenere néven emlegetett gilisztaüző varádics (Tanacetum vulgare), ebből is teát készítenek.

FÉRFIBAJOK néven nevezem azt a betegséget, amelyet a csíkiak a férfiak fehérfolyásaként emlegettek. Szerintük a férfiak fehérfolyása egy ragályos betegség, amelyet gyógyítani kell. Többnyire ugyanazokkal a növényekkel gyógyítják, mint a női fehérfolyást, azzal az eltéréssel, hogy a növényeknek egy más színű változatát alkalmazzák.

Az alkalmazott növények a következők: fehér fagyöngy (Viscum album) alkoholos kivonata, az orvosi somkóró (Melilotus officinalis) fehér változatának teája, a mezei zsálya (Salvia officinalis) kék virágú változatának a teája, valamint a szőrös dudának nevezett terjőkekígyószisz (Echium vulgare).

20. Az ÚJSZÜLÖTTGONDOZÁSban is szívesen alkalmaznak ter mészetes anyagokat. Teának és fürdőnek egyaránt használják a romani(át: orvosi székfű (Matricaria chamomilla), a közönséges cickafarkot (Achillea millefolium), a Szent György virágnak nevezett tavaszi kanka-lint (Primula veris) és sugár kankalint (Primula elatior), valamint a csalánt (Urtica dioica). Amely gyermeknek nem nyílik ki a szeme, annak a szánka dudának nevezett sárga tárnics (Gentiana lutea) főzetével mosogatják a szemét.

Ugyanennek a növénynek a főzetét alkalmazzák akkor is, ha a gyereket találja a rossz – sokat sír, ilyenkor fürdő formájában használják. Fürdőként alkalmazzák továbbá a szúrós kenderkefű (Galeopsis tetrahit) és a cintória: északi kakukkfű (Thymus serpyllum) főzetét. Ha a kicsi gyermek idejében nem indul meg járni, akkor az ineresztőnek nevezett heverő patkófüből (Hippocrepis comosa) készített főzetben fürösztik meg. Hasonló hatást tulajdonítanak a sánkórénak nevezett tövises iglicének (Onosis spinosa), ebből is fürdőt készítenek, hogy a gyermek hamarabb induljon meg.

A szőrösen született gyermeket abagasnak nevezik. A szőrzet eltávolítására is növényi főzeteket használnak. Jó hatású a sánkóré: tövises iglice (Onosis spinosa), a pui haj: kukoricahaj (Zea mays) és a bábic dudának nevezett fekete peszterce (Ballota nigra). Mindháromból fürdőt készítenek. Erre a célra az a kukorica alkalmas, amelynek nem tetszik (látszik) a szemje.

21. IJEDTSÉG ellen csak a füstölés bizonyul hatásosnak – állítják a csíkiak. Ez valamiféle pszichikai rendellenesség, izgatottság, nyugtalanság formájában nyilvánul meg. Ennek megszüntetésére a következő növényekkel füstölik magukat: csipke: tengerparti iringó (Eryngium maritimum), Szent Antal mákja: halovány aszat (Cirsium oleraceum) és nagy ijedtségtől való dudó: sédkender (Eupatorium cannabinum). A füstölés módja ugyanaz, mint a fogfájás esetében történő füstöléskor: a szárított növény füstjét lélegzik be.

Ezek voltak tehát azok a növények, amelyeket a csíkiak gyógynövényként hasznosítanak. A dolgozat következő részében azok a növények szerepelnek, amelyeket más célokra használnak fel.

1. Étkezési célokra gyűjtögetett növények

Néhány növényt a csíkiak kizárólag étkezési célokra gyűjtenek. Ezek között vannak vadon termő gyümölcsök, nyersen fogyasztható zöld növények és olyanok is, amelyeket főzésre használnak. A gyümölcsét szedik: az eperé vagy copsa néven emlegetett csattogó szamócának (Fragara viridis), kerti szamócának (Fragaria moschata), a cederének hívott hamvas szedernek (Rubus caesius), vadszedemek (Rubus fruticosus) és a kökénynek (Prunus spinosa). A szamócákat kizárólag nyersen fogyasztják, a szedrekből dulceafát (lekvár) is készítenek, a kökényt pedig felhasználják ételsavanyításhoz is: sebesítőnek. Zölden fogyasztják a Szent György salátának hívott mocsári gólyahírt (Chaltha palustris): a virágtalan növényt sóval megsúrolják, ecettel és kaporral ízesítik, nyersen fogyasztják. A mezei tyúkháj at (Gagea pratensis) és a sebeskének nevezett erdei madársóskát (Oxalis acetosella) is frissen, nyersen fogyasztják, főleg a gyerekek. A csalánból (Urtica dioica) főzeléket készítenek, ezt tormával ízesítik. A martilevélnek nevezett martilapuba (Tussilago farfara) és a labodának nevezett paralibatopba (Chenopodium bonus-henricus), illetve levelébe geluskát töltenek. Az ezekbe készített töltelék nagyjából megegyezik azzal, amit a töltött káposztába szoktak tenni.

A zöld diót felhasználják édesség, dulceafa készítésére: a még éretlen dióról lehámozzák a zöld burkát, a megmaradt részből lekvárt főznek. Ugyancsak édesség készítésére használják a gyermekláncfű (Taraxacum officinale) virágát.

Ebből cukorral és vízzel összefőzve mézet készítenek. Azonkívül, hogy édességként fogyasztják, májbetegeknek is jót tesz. A kökényen kívül egyfajta sárga szilvával is savanyítják az ételt, de erre a célra csak zöld állapotában alkalmas.

A csíkiak által gyűjtögetett növények jelentős csoportját képezik a gombák. A következő fajtákat szedik: csipke hercsók: közönséges kucsmagomba (Morchella esculenta), urisapka: redőgomba (Gyromitra escu-lenta), petrezselyemgomba: rózsaszínű korallgomba (Ramaria botrytis), bighélib: jóféle vargánya (Boletus edulis), rókagomba: közönséges rókagomba (Cantharellus cibarius), szöszke vagy keserűgomba: keserűgomba (Lactarius piperatus), galamb gomba: kékhátú galambgomba (Russula), opinteala: gyűrűs tölcsérgomba (Clitocybe mellea), nyikoréc: lila peresz-ke (Tricholoma nudum), lópaszagó: óriáspöfeteg (Calvatia maxima).

Szerintük nem ehető a csiperke: közönséges csiperke (Psalliota campestris), a császárgomba (Amanita caesarea), ülügomba: nagy őzlábgomba (Lepiotaprocera).

A következő növényekből készült teákat kellemes ízükért fogyasztják: száldop virág (Tilia platyphillos és Tilia cordata), máciesnek nevezett gyepűrózsa (Rosa camina) gyümölcse, az almafa (Malus sylvestris és Malus domestica) virága, a körtefa virága (Pyrus communis), som (Cornus).

MÉRGEZŐNEK TARTJÁK a következő növényeket (egy részüket nem tudták megnevezni, csak azt tudták, hogy óvakodni kell tőlük): közönséges galaj (Galium), palástfű (Alchemilla vulgaris), a pakkantó dudónak nevezett podagrafíí (Aegopodium podagaria), a lumanaricának nevezett molyhos ökörfarkkóró (Verbascum thapsus), fekete ökörfarkkóró (Verbascum nigrum), csilláros ökörfarkkóró (Verbascum lichnitis), valamint a fehér zászpa (Verbascum album). Ez utóbbit kis állatok mérgezésére használják is. Ezeken kívül még mérgezőként nevezték meg a matragunát: nadragulya (Atropa belladona).

2. Állattakarmányozásban és állatgyógyászatban használt növények

Tavasszal és nyáron a csíkiak a következő növényekkel egészítik ki az állatok étrendjét: szulák: apró szulák (Convolvulvus arvensis), a papadiának vagy cikóriának nevezett gyermekláncfű (Taraxacum officinale), disznyókáposzta: szúrós csorbóka (Sonculus asper) – ezeket a disznók etetésére használják; a trifoinak nevezett fehér herét (Trifolium repens) és erdei herét (Trifolium medium) a marhák takarmányozására használják. Úgy tartják, hogy a caprita labodának nevezett fehér libatoptól (Chenopodium album) a marha pakkon ki, ha megeszi.

Az állatok gyógyítására a következő növényeket használják: pelin: fehér üröm (Artemisia absinthium), az állati sebeket mossák meg a fözeté-vel, befogja a hránát. A vadcsombornak nevezett fekete üröm (Artemisia vulgaris) főzete alkalmas a megnyüvesedett sebek kimosására.

A rasuc dudónak nevezett baracklevelű keserűfü (Polygonum persicaria) fözetével mossák meg a juhok tőgyét, amikor az megdagad. Annak az állatnak, amelyik megeszi a poklát (méhlepény), pergelt rozsot (Secale) adnak, ez kitisztítja, kiveti tőle, különben állításuk szerint nem adna tejet az állat.

Az állatokkal kapcsolatban egy mágikus eljárásra használt növényt is említettek: az ördögbordának nevezett erdei pajzsikát (Dryopteris filix-mas). Ezzel a növénnyel kenik be azoknak a teheneknek a tőgyét, amelyeknek elvették a tejét.

3. Jóslásra használják

a mána nevű növényt, amelyet a foltos kontyvirágban (Arum maculatum) és a sárkánygyökérben (Calla palustris) véltek felismerni. A növény hosz-szúkás alakú magvas részét felosztják részekre, minden résznek megfeleltetnek egy növényt, lentről felfelé haladva a beosztásban. Ezek a következők: pui (kukorica), put ina (borszőlő), zab, árpa, búza. Úgy tartják, hogy abból a növényből várható abban az évben a legnagyobb termés, amely által jelképezett részen a leggazdagabb a növény magvakban.

Említettek még egy növényt, amely elősegíti egy másik növény terméshozamának a növelését. Ezt a növényt baklatónak hívják, nem más, mint a tarlóhere (Trifolium arvense), és az uborkára (Cucumis sativus) teszik rá, mert ettől az jobban köt, nagyobb termést hoz.

4. Festésre használt növények

A csíkiak napjainkban is nagyon kevés dolgot vásárolnak üzletből. A textíliák nagy részét (ruházati cikkek, ágyterítők, falvédők stb.) még ma is maguk állítják elő. Főként gyapjút használnak, ezt maguk fonják, festik, szövik.

A festékanyagokat a következő növényekből nyerik: égerfa (Alnus), ennek a héjából nyernek vörös és barna színt; vadalma (Malus sylvestris), ennek a kérgéből sárga színű anyagot vonnak ki; ugyancsak sárga színt lehet festeni a hagyma (Allium) héjával; barnára lehet festeni dióhéjjal (Juglans regia).

Állatbőr cserzésére a cser (Quercus cerris) kérgét használják.

Facebook Hozzászólások
cms

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.