A rakétatudomány atyja egy erdélyi fegyvermester volt a 16. században: kevesen tudják, ezt bezzeg alig említik a történelemkönyvek!

Rajzai közt találni olyasmit, ami leginkább egy űrhajó vagy űrállomás vázlatos rajzára emlékeztet… Conrad Haas szegről-végről magyar származású rakétatudós volt, aki mindennél korábban kezdte megérteni és megfejteni azt, ami később oly sok rakétát és technológia fejlődést adott az emberiségnek.

Nem sokan tudják azt, hogy egy erdélyi férfi, akiről itt szó lesz, gyakorlatilag minden rakéta atyja.

Legalábbis a rakétatudományban olyan jelentős mérföldkőnek számít, amit sokan ma sem ismernek el, vagy nem szívesen beszélnek róla, talán származása, talán valami egészen más miatt.

A tényen viszont nem változtat: méltatlanul kevés szó esik rla a történelem lapjain.

A modern rakéták atyjaként leginkább Robert H. Goddard, Hermann Oberth, Robert Esnault-Pelterie és Konsztantyin Ciolkovszkij nevét szokták emlegetni.

Conrad Haas szegről-végről magyar származású rakétatudós volt, aki mindennél korábban kezdte megérteni és megfejteni azt, ami később oly sok rakétát és technológia fejlődést adott az emberiségnek.

Nem csak pusztító rakétákat, hanem olyanokat is, melyekkel eljutottunk az űrbe és a Holdra.

Conrad egy tehetséges és jó műszaki érzékkel rendelkező rakétamérnök volt.

A történészek friss kutatásai szerint sikerrel alkalmazta az általa tervezett harang alakú fúvókát és a többfokozatú rakétatechnikát.

Mindezt a 16. század második felében tette, kvázi minden kortársát megelőzve.

A hézagosan fennmaradt történelmi információk szerint 1529 körül költözött Erdélybe, majd Nagyszebenbe ment, ahol fegyvermester lett.

Ez idő tájt – valamikor 1529 és 1569 között írta a Kunstbuch-ot, amiben főleg rakéták és tűzijátékok működésével, fegyverként való alkalmazásukkal foglalkozik.

Az Index szerint Conrad Haas a Kunstbuch-ban két olyan fejlesztést is bemutatott, amikre több száz év múlva már bevált űrhajózási, rakétatechnológiaként tekintünk.

Haas a leírtak szerint azt találta ki, hogy sokat segít a rakéta működésében, ha a rakétatest – azaz a puskaporral töltött papírcső – aljára egy kis harang alakú fémfúvókát erősít. Kísérleteivel azt igazolta, hogy ilyenkor a lángsugár egyenletesen fúvódik hátra, stabilabb, hatékonyabb lesz a hajtómű. Napjaink kémiai elven működő rakétái mind ilyen harang alakú fúvókákkal rendelkeznek.

Ez még nem minden!

Haas mai szemmel nézve legfontosabb ötlete az volt, hogy nagyban növeli a rakéták teljesítményét, azaz magasabbra tudnak jutni, ha három részből állítják össze a rakétát.

Több területen is érdekelte az űrutazás lehetősége: a háromfokozatú rakéta mellett olyan eszközt is tervezett, amivel embert is föl lehetett volna lőni, kísérletezett szilárd és folyékony hajtóanyagokkal (nem vicc: pálinkával), illetve ezek keverékével, rakétát stabilizáló deltaszárnyakkal, valamint rajzai közt találni olyasmit, ami leginkább egy űrhajó vagy űrállomás vázlatos rajzára emlékeztet…

A nagyszebeni rakétamester egyébként azt szerette volna, ha találmányait békés célokra használják, nem volt híve a konfliktusok fegyveres rendezésének, ellenezte a háborúkat.

Mit szólna ma?

És miért tud olyan méltatlanul keveset róla a történelem, ha ennyire mindenki előtt járt…?

A kérdés költői… sajnos a történelmet bizonyos érdekkörök írják ugyanis…

Facebook Hozzászólások
cms

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.