A maiaknak mindenük van, telefonjuk, laptopjuk, csak gyerekkoruk nincs – elgondolkodtató!

Te egyetértesz ezzel az írással? nagyon mély és velős, tele igazságokkal, amiket még mi magunk sem merünk bevallani egymásnak!

Nézem a gyermekeinket és nem értem, mi történik a világgal.

Meg van mindenük, sokkal több, mint amiről mi gyerekkorunkban álmodhattunk volna, egy valamijük még sincs: gyermekkoruk.

Mikor az apjuk azt mondja, menjetek ki játszani, rögtön jön a válasz: tél van, kint hideg van. Nyáron? Meleg van, minden barátunk otthon van, a telefonon, laptopon játszanak.

– Vakáció! Irány a vidéki nagyihoz.

– De ott nincs internet és térerő is csak alig, hangzik el a válasz.

– Nem baj, akkor legalább megtanuljátok, milyen az igazi gyerekkor.

– Mit csináljunk mi ott?

– Az a ti dolgotok, azt tudom, mi mit csináltunk gyerekkorunkban! Reggelente felkeltünk és finom puha kalácsot reggeliztünk, amit a mama sütött, mellé forró kakaót ittunk, ami abból a tejből készült, amit a nagyiék tehene adott.

Kimentünk és játszottunk az udvaron, az utcán, a többi gyerekkel. Kikkel? Mindenkivel, aki a környéken volt. Nem volt fontos, hogy régóta ismerjük egymást. Nekünk elég volt egy labda, hogy jól szórakozzunk.

Alig vártuk, hogy reggeli után kimenjünk játszani, estig jóformán haza se mentünk.

Mit csináltunk? Labdáztunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk, virágokat gyűjtöttünk, figyeltük a madarakat, kergettük a kisnyulakat.

Mikor megéheztünk, beszaladtunk egy szelet zsíros kenyérért, amit piszkos kézzel, örömmel elfogyasztottunk. Igen gyermekeim, zsíros kenyérért, nem válogattunk, mint mostanában. Nem volt akkor még hamburger, hot dog, meg hasonlók.

Nem írtunk üzenetet a szomszéd gyereknek, ha játszani akartunk vele, felálltunk a kerítésre és bekiabáltunk neki. Az se volt fontos, milyen ruha van rajtunk, estére úgyis mind piszkosak voltunk.

Nem villogtunk az új telefonunkkal, az sem tudtuk, hogy egyszer majd lesz mobil.

Ha kaptunk egy új labdát, autót, vagy babát, örültünk neki és már vittük is ki, hogy a többi gyerekkel játszunk vele.

Amikor eljött a vacsora ideje, megettük a tejbedarát, vagy éppen ami az asztalra került. Nem mondtuk mindenre, hogy nem kérem.

A gyümölcsfák tele voltak minden finomsággal, onnan szedtük az almát, meggyet, körtét, barackot, mikor mi volt éppen.

Az volt a mi desszertünk. Kergettük a tyúkokat és jót nevettünk rajta, ha a dühös kakas utánunk eredt.

Az gyerekkor volt, nekünk van mire emlékeznünk.

Mikor gyerekeitek lesznek, ti mit meséltek majd nekik? Milyen jót játszottatok a többiekkel, a laptopon?

Elgondolkodtató a fenti írás, az biztos.

Nyilván más korok más szokások.

Azonban a világból az eljövendő generációkra kétségtelenül kiveszett valami…

Facebook Hozzászólások
cms

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.