A magyarság 20.000 éves történelme: múltbéli írásos nyomai vannak az ősmagyar civilizációnak?

Léteznek olyan történelmi nyomok, melyek valóban afelé mutatnak, hogy a népünk nemhogy nem ezer éves, de még csak nem is több ezer éves a múltunk.

Valójában tízezer évnél is régebbi a magyarság, ezzel pedig még magát a sumer civilizációt is “beelőzzük” a történelmi időtávlatban.

Ez egyúttal azt is jelentheti, hogy a sumerok valójában bizonyos dolgokat tőlünk, elődeinktől tanulhattak, vehettek át.

Ez egyrészt megmagyarázza a sumer és az ősmagyar civilizációk közötti összefüggéseket, kísérteties hasonlóságokat.

Másrészt magyarázattal szolgál azokra a magyar eredetű szavakra, szótövekre, amik a sumer nyelvben, városnevekben is előfordulnak.

Egyes magyarsághoz köthető személyekről már nem is beszélve, mint például Nimruth – Nimród.

Ezek a hasonlóságok, összefüggések egyértelmű nyomok.

Ott van a boszniai Nap piramisban talált kőkorong is, melyről megállapították, hogy 15-34 ezer éves is lehet, és ősmagyar rovásírás található rajta.

Könnyen lehet, hogy a rejtélyes piramisépítő kultúra tagjai között az ősmagyarság is ott lehetett.

Legalábbis például a Képes Krónikák háttereibe fel-feltűnnek bizonyos piramisok.

Ezek pedig egyértelműen nem hegyek, hanem csúcsos piramisok. Sokak szerint az egyik ilyen koronázási helyszín is piramisok gyűrűjében, a Pilisben van ábrázolva, ami egy szakrális helyszínként volt említve a történelem során.

Ez sokak szerint csak egyet jelenthet.

Ha miénk a világ legidősebb írása, akkor mi előbb voltunk itt, mint bármely civilizáció…

Mit kezdjünk azokkal az utalásokkal az ősi szentiratokban, amelyek arról szólnak, hogy a szkíták leszármazottai, egy előző emberiség túlélői vagyunk?

A médek, pannonok, föníciaiak és etruszkok őshazája Lemuria volt – legalábbis egy 1933-ban megjelent tudományos mű ezt állítja. Dr. Cserép József egyetemi tanár nagy ívű munkájában Lemuriától kezdve követte a magyarság sorsát egészen Nagy Sándorig, akit a matyó-magyarság királyának tartott.

Krónikaíróink is említik, hogy az Erdélyben élő magyarok – a székelyek – még a középkorban is szívesebben használták saját, ősi írásjel-rendszerüket, mint a latin betűket.

Ezt nevezik rovásírásnak, noha tény, hogy nemcsak fára róttak vele: templomi kazettákra festették, falakra írták, sőt, kódexlapokra is gyakran rajzolták őket. Tették mindezt az Egyház rosszallása ellenére, hiszen már I. István király (1000-1038) törvényeiben a következőket olvashatjuk:

„A régi magyar betűk és vésetek, a jobbról balra való pogány írás megszüntetődjék és helyébe latin betűk használtassanak…

A beadott iratok és vésetek tűzzel-vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés, visszavágyódás megszüntetődjék.” De vajon miért kellett tűzzel-vassal üldözni a rovásírást? És egyáltalán, vajon meddig, milyen régi korokba lehet visszavezetni a titokzatos jelek eredetét?

És itt kapcsolódik vissza a magyarság 20.000 éves történelme a boszniai piramisokhoz.

A piramisban talált kőkorong és a rajta talált rovásírás ugyanis több tízezer éves is lehet… A legrégebbi írás a bolygónkon pedig könnyen lehet, hogy valóban az, aminek sokan sejtik.

Az Édenkert írása… az angyalok nyelve…

Facebook Hozzászólások
cms

KÖVESS MINKET A FACEBOOKON IS!

Kövess minket Facebookon!

Ezzel egyúttal támogatod oldalunkat is.